Alicante - Almeria

A mai nap remekul indult mivel 10ig aludtunk az alicantei Etap hotelben, sot még néhany Euroért reggelit is kaptunk. A reggelit tusolas kovette, ami a tegnap esti kimerultség sorozéssel valo megfejelése okan végul kimaradt. A délelott maradék része és a koradélutan pakolassal telt és mar nem is meglepo modon tapasztaltuk, hogy adott helyre adott mennyiségu
felszerelés, ruha, adomany ki és bepakolasaval rengeteg helyet lehet nyerni. Azt azért nem mondhatjuk hogy a cuccok mozgatasa nélkul nyomban alomra tudnank hajtani a fejunket, de hatarozott lépést tettunk ennek lehetosége felé. A pakolas nem titkolt célja a sorok (ékezttel irva,
alkohol tartalmu italt takar) elrejtése és az elmult héten bepakolt dolgok egy részének megeresése volt.
Ahhoz hogy helyet nyerjunk, a kozépso agyat is kvazi fixre kellett rogziteni, hogy ala és folé is lehessen pakolni. Az agy ugy lett kitalalva, hogy rogziteni lehessen éjszakara, amihez a hatso ulést elore kell tolni, ugy viszont nem lett kitalalva, hogy kvazi rogzitsuk, vagyis kb. a helyén legyen menet kozben anélul hogy az ulést mozgatni kelljen. Némi méricskélés és szamitas utan arra jutottunk, hogy egy kicsit le kell faragni belole. Annyi felszerelést hoztunk magunkal, hogy gyakorlatilag egy kisebb hotelt is fel tudunk éiteni, csak pont a lombfurész maradt ki. Probaltunk a parkoloban ugykodo munkasoktol spanyolul lombfureszt kérni, Oli rogton meg is nyerte az alicantei Activity napi fordulojat, fureszt azonban nem kapunk. Szerencsére eszembe jutott, hogy a svejci bicskamon van furész; otleteme nem kis derultséget okozott de végul is a furész nélkuli munkasok mosolyatol kisérve viszonylg gyorsan sikerult befarigcsalni az agyat a kivant helyzetbe.

Az Etap hotelbeli rovid tartozkodasunk is kivivta a személyzet nemtetszését. Eloszor is, miutan szandkosan olyan szobat kértunk ami a foldszinten van és a parklora néz, beparkoltunk pontosan az ablak elé egy tiltott helyre, hogy szemunk elott legyen az auto mely az elkovetkezo ioszakban hajlékunkként is szolgalni fog. No meg mert igy nem kellett minden sorért keresztulmenni a parkolon. Mikor a biztonsagi or szova tette, minden spanyol tudasunkat
osszszedve 3an egyszerre mutogatunk a recepcio felé. "Direttore; ok" monda egyszerre
tobb nyelven az or, igy folytathattuk az abalakon keresztuli ki-be pakolast. Masnap reggelre az ablak ajtoként valo hasznalatat tokéjre fejlsztettuk, amennyiben is kizarolag azon keresztul kozlekedtunk. Amikor is ezt is szova tettek, természetesen kiprobaltuk az este tanultakat: mutogatas befele, direttore. Majdnem sikerult, a baj csak az volt, hogy O volt az igazgato. Visszatéertunk az ajto hasznalatahoz.


Az alicantei megallo nem volt véletlen. Somlai Tamas, régi kedves baratom néhany éve ugy dontott, hogy jo pofa dolog az Unios burokraciaban dolgozni, az egyetlen probléma csak az, hogy Brusszelben a napos orak szama vetekszik a mauritaniai hoeséses napokéval, tovabba a gumicsizma és az esernyo részét képzi az alando napi viseletnek. Ezért megkereste a kozosségi intézmények kozul a legdélebben fekvot, nevesen az Europai védjegyoltalmi hivatalt és benyujtotta palyazatat egy "barmilyen allasra". Igy esett, hogy két védjegy bejegyzése kozott megvendégelt minket a Hivatal elso osztalyu kantinjaban. Ezzel a cselekedetével fel is
kerult a hivatalos tamogatok nagybecsu taboraba; azt gondolom utolso europai ebédunket sokszor fogjuk felidezni a sivatagban a tesco-s csardaporkolt elfoagyasztasa kozben. Tomi hivatala egyébként oly annyira az Etap hotel szomszédsagaban van, hogy az ebédlo teraszarol (januar, ebéd, terasz egy mondatban!!) pontosan a szalloda parkolojara lehetett latni ahol az autot hagytuk.
Ha mar az autonal tartunk, szandékosan nem hasznaltam a csotany megnevezést. Ugy dontottunk, hogy a csotany név valoban illet a jarganyra a megvasarlas
pillanataban, no de azota kivul-belul megvaltozott és kezdunk osszeszokni is. Tehat az afrikai atklés tiszteletére uj, kevésbé degradalo, hangzatosabb nevet fogunk adni az autonak. A név még nem szuletett meg, igy kommentbe vagy levélbe varjuk az otleteiteket.
A mai délutan fontos eseménye volt, hogy utba ejtettunk 2 Ford markaszervizt is. Nem mintha nem biznank sajat autoszerelési tudasunkban, de ugy gondoltuk, az nem arthat ha beszerzunk egy potalkatrészt arra az esetre ha a gyorskotozo- supertape kombinacio nem vallna be. Utolagos engedelmével idézném Apukam témaval kapcsolatos levelét is:

Bazsi, az autószerelésben nyújtott teljesítményetekről Sanyipapa jutott eszembe, amikor először szétszedte és összerakta a motorkerékpárját a legbüszkébb (azon kívül, hogy elindult), arra volt, hogy egy marék alkatrész megmaradt. Később tökéjre fejlesztette a leukoplaszttal való Trabantszerelést (a „vér” nem válik vízzé). Azért mielőtt a ragasztószalag végleg elfogy talán nem ártana azt a Csótányt egy hozzáértőbb kalandornak (esetleg szerelőnek) megmutatni. Várjuk a további híreket…

Apu


A kedves spanyol autoszerelok hosszasan méregették a helyzetet és az autot, tanakodtak és arra a megallapitasra jutottak, hogy jo ez igy ahogy van. Kicsit gyanus volt ugyan, hogy a szerelok ruhaja patyolat tiszta volt és hogy jo esellyel ebben az évben még egy autot sem szereletek meg,
de a rengeteg Ford embléma és a szervizben allo Land roverek meggyoztek minket arrol, hogy Ok a sivatagi autozas szakértoi és jobb ha nem piszkaljuk ami tokéletesen mukodik.

Most épp uton vagyunk Almériaba a komphoz, Oli vezet, én navigalok és irom a blogot, Viq az ellamanyt kezli és a tok sotét tajban gyonyorkodik.

B