Csodak csodaja mégis eljutottunk az este Agadirig, ami leginkabb egy nagyobb olasz vagy spanyol tengerparti varosra emlékeztet; szép plage, nagy hotelek, rendezett az egész varos mintha nem is Afrikaban lennénk. 1960-ban egy foldrengés elpusztitotta a varos 80 szazalékat, melyet nemzeti osszfogassal épitettek uja, ezert régi, torténelmi épulettel nem igen lehet talalkozni. Gyors hotelkeresés, alkudozas a szoba arara (muszaj volt felvenni a helyi ritmust), majd a szokasos esti ritualé: sor, palinka.
A 3. kor csomag pakolasa kozben, egy lathatosagi mellényt viselo urge odasugta Olicsinak, hogy O az éjjelior és hogy fizessunk az auto orzéséért. Na ezt nem kellett volna: 1) Olcsi ugyanis faradt volt és mostanaban nem veszekedett egy jot senkivel, 2) Zagoraban lattuk az éjjeliort munka kozben, édesdeden aludt az irodaban és arrol almodozott, hogy senki nem ramolja ki a hotel elott allo, dugig pakolt, mintegy 10 Bamakos autot. Szoval némi értetlenkedés utan a szalloda recepciojan folytatodott a parkolasi pénz elkerulésért vivott kuzdelem, ahol Olcsi felsorolta a 29én a varosba érkezo osszes marokkoi elokeloséget, aki eszébe jutott: kulturalis miniszter, polgarmester, épphogy csak a marokkoi kiraly maradt ki; ecsetelte tovabba a Budapest Bamako rally Marokkora gyakorolt turusztikai és gazdasagi hatasat. Megusztuk fiztés nélkul. Agadirban megtekintettuk a helyi piacot. Lattunk mindent, a mandulaolaj sajtolastol a safranyfu-aruson at, a gyanus tevehus mészarosig, aki jo eséllyel lanfurésszel szeleteli a marhafejeket. Meg is
reggeliztunk a kinai piacra emlékezteto intézményben, majd sétaltunk egyet a francia és holland nyugdijasok altal elfoglalt tengerparton.

A kovetkezo varos a belga képregényekbol ismert Tin Tin-hez hasonlo nevu varos volt. Az utat komolyabb atrocitas nélkul sikerult abszolvalni. Tan Tan-ben ismét osszerazodott a csapat egy része, mindenkinek intéztunk szallast és vacsorat.
A szallodaban megismerkedtunk az ENSZ nyugat szaharai megfigyeloivel, akik ha emlékem nem csal, majdnem 20 éve allomasoznak a térségben azzal a céllal, hogy a Marokko és Nyugat Szahara fuggetlenedését tamodok kozotti status quo-t felugyeljék és hogy
elokészitsék a valasztasokat. Igy kivulrol nézve nem tunnek tul hatékonynak, Viq szerint, csak le-fel dzsippeznek egész nap.
Erdeklodésunkre, hogy mi a helyzet Délebbre, elég értetlenul néztek és nem tudtak beszamolni semmi uj eseményrol.

Ebredés utan "gyors" reggeli a hotel kavézojaban, majd indulas Tatoine-ra, ami ugyan kicsit kiesett az utiranybol, de azért elmentunk megnézni. Itt ugyan nem forgattak a Csillag haborujanak egy jelenetét sem, ahogy azt sokan hiszik, merthogy az Tunéziaban volt, de mi azért forgattunk egy rovid horror filmet a kis cukorsuveg tetos kunyhok kozott.
Tatoine utan indultunk tovabb az Atlanti ocen partjan dél felé a holmokdunék kozott kanyargo uton. A taj egyre inkabb a szahara képét mutatta, gyakori homokatfuvasokkal az egyébként, helyi viszonyok kozott, nem rossz minoségu aszfalt uton. Ezen napon megszaporodtak a rendori és csendori posztok, amelynek felén integetés és mosolygassal jutottunk at, mig néhanynal meg is kellett allnunk: Bonjour, ca-va? Ca-va. Hova megyunk? Hogy tetszik Marokko? Mi a foglalkozasunk? Elvétve még un. Fiche-t is kértek amin a személyes adataink vannak és igen hivatalos okmany; magunknak formaztuk és nyomtattuk indulas elott (koszi Agi!).

Ut kozben megalltunk az ocean partjan, mindenki csinalt valami fontosat: Olcsi kirakott egy kemping széket és bontott egy sort, Viq megprobalt sarkanyt eregetni, jomagam pedig foztem egy kavét. A délutani idillt egy majkrémes kenyérrel fejeltuk meg.
Kivételesen még vilgosban sikerult elérni a napi célt, a Tarfaya varosatol 50 km-re eso kempinget, ami a hivatalos csapat szallas volt. Masodszori alvas az autoban, ahol egyre jobban berendezkedunk és egyre tobb a homok is. A taborban lehetett volna tevét
enni vacsira, de mi a biztonsagosabbnak tuno zoldséges huskonzervet valasztottuk. No meg a tevék baratsagara még szukség is lehet, ha ne adj Isten az autonk megadna magat. Este a baratsag jegyében 2 kollégat is megkinaltunk sorrel. Ugy tunik masoknak kimerult
a készletuk, mert némi mosolygas utan mindketten eloldalogtak a frissen szerzett zsakmannyal. Azt nem irom meg, hogy nekunk mennyi van még, mert ha valakinek az ismerose olvassa a blogot, még leadja a drotot. El is menekultunk gyorsan Nyugat Szaharaba.
A hataratlépés 2 percig tartott és némi beszélgetésbe és 2 poloba kerult. Noha a hivatalos kommuniké szerint a mezony nem johet at Marokko dél-nyugati részébe és azt tanacsoltak a szervezok, hogy vegyuk le a matricakat az autrol, minket kedvesen koszontottek és azota is siman, kézfogassal, mosolyogva mentunk at minden ellenorzésen. Az egyik rendortol 3 tollért cserébe kaptunk egy marék mogyorot is az utra. Mas rendor pedig tokéletes magyar kiejtéssel mondta, hogy "kis ajandék" és hogy "harom" vagyis hogy a fonokének is kell vinnie. Adtunk 6 tollat és némi unszolasra egy elem nélkul mukodo zseblampat is.
Keresztul jottunk Laayone varosan, ahol egy kis kavézoban kaptunk safrannyal fuszerezett tojasrantottat.
Mikor kértunk villat, kiderult, hogy evoeszkoz nincsen, mert hogy nincs is kaja igazabol. Itt nem mondnak nemet semmire, megoldjak.
Laayone elég fejlett varos, rengeteg katonaval és sajat foci stadionnal. Reggelinél az egyik katona azt is megmutatta, hogy hogyan kell szabalyosan inni a teat. Kora estére értunk Dakhla varosaba, ahol egy szép szallodaban vettunk ki egy szobat amit 30 szazalékkal sikerult lealkudni a helyi szokasoknak megfeleloen.
Ugy dontottunk, hogy tartjuk az eredeti tervet és megyunk tovabb Bamakoba. A kaland kategoria kb. fele jon tovabb, ahogy az AHU segélyszallitmanya is. Ossze is alltunk néhany hasonlo autoval mint a mienk, hogy egyutt menjunk. Kovetjuk az AHUsokat akik erosen varosi autokkal jottek, nem is beszélve a hatalmas kamionrol. Minden ellenkezo hiresztelés ellenére a katonasag elkisér minket, ha mégsem igy lenne, akkor visszafordulunk a hatarrol.
Mivel Mauritaniaban nincs roaming, ezért nem fogjuk tudni tolteni a blogot, de probalunk hirt adni magunkrol a Jack Bauertol kapott muholdas telefonon. 30an érunk Maliba, ott remélhetoleg visszaall a kommunikacio.
B