Mauritánia

MEGÉRKEZTÜNK BAMAKOBA!!!

Alabbiakban a Mauritan szakaszon eddig megirt blog.

Reggel olyannyira koran keltunk, hogy a hotelben még reggelizni sem lehetett. A hajnali orat kihasznaltuk arra, hogy szinek szerint csoporositsuk a palinkakat a hataratlépés megkonnyitése érdekében. Igy kerult tehat a diopalinka a colas uvegbe, mig a tobbi, alma, szilva, stb..
asvanyvizes palackokba, aminek az aljat supertape-pel jeloltuk. Hanyagul szét is szortuk az uvegeket az ulés ala a narancslevek és hagyomanyos vizek kozé. Kb 2 talca sört sikerult elfogyasztani a Marokko - Nyugat Szaharai szakaszon, a masik 2 talca biztos helyen, a teton lévo zoldségesladak mélyén, kozvetlen az adomanyok alatt lapult.
A hataratkelésrol nehéz roviden irni, mivel a kb 10 algoritmusos "talald ki hogy mi a kovetkezo lépés; melyik turbanos rendor, csendor, hataror, vamos és katona kovetkezik és milyen papirt és ajandékot szeretne" marokkoi kilépés kicsit kaoszos volt. Ennek ellenére, koszonhetoen a francia adminisztracion edzodott csapattagokak, némi tollnak, ongyujtonak és csapatpolonak koszonhetoen 1 ora alatt sikerult abszolvalni az atkelés elso fordulojat. A csapatpolo kis magyarazatra szorul, mivel ilyet ugye nem hoztunk magunkkal, ezért az éppen aktualis reklampolot neveztuk ki csapatpolonak. A hataratkelést kelloképpen elo is készitettuk és mindannyian felhuztunk 1-1, Viq altal hozott Hoegaarden-es polot, mutatvan az osszes szervnek, hogy az ajandék polo a csapatunk nevét viseli. Arra persze nem gondoltunk, hogy hiaba rejtettuk el gondosan a sorkészletunket, ha a csapat poloja egy sor nevét viseli. A 3. vamos ra is kérdezett, hogy mi is az a Hoegaarden.. Némi bizonytalansag utan megegyeztunk, hogy egy belga régio neve. A story, hogy miért is szponzoral minket a hires Hoegaarden régio nem volt ugyan teljesen kerek, de végul atjutottunk ezen a poszton is. Ez utan kovetkezett a senki foldje, ami a megszokott EU standardtol hangyanyit eltért és a veszprémi tuzoltok segitsége kellett az elhagyott, kiégett autok altal szegélyezett homokos, koves teruleten valo atkeléshez. Ezt kovette a Mauritan belépés, ami gyakorlatilag az imént emlitett 10 algoritmus megismétlélsét jelentette, csak mas sorrendben.
A legkomolyabb belépési dijat egy vamosnak kellett adni, ami 5 polot és egy elem nélkuli zseblampat jelentett. A hataratkelés soran talalkoztunk eloszor a hires Idomu nagymesterrel, aki tengerkék lepedobe és turbanba csavarva, mosolyogva koszontott mindenkit és jelentette, hogy ne izguljunk, O mindent elintézett. Kb. 5 ora mulva lattuk viszont, mire az utolso hataroron is atverekedtuk magunat, kozvetlen a 10 perces ima-szunetet kovetoen. Idomu, névjegye szerint a Turisztikai hivatal elnoke, képviseloje fél Afrikaban, valojaban egy "uzletember" akinek van néhany kempingje és elintéz mindent némi konvertibilis Euroért. Nyomaban a benzinkutak, kempingenk, kavézok tarifai a BUD-Bamako utjaban ideiglenesen nagyjabol a duplajara nonek (a Dakar ideje alatt az arak még magasabbak). Cserébe szivélyesen mosolyog és barmit elorant a kék lepedoje alol, amire épp szukséged (vagy szerinte szukségunk) van. Az elso Mauritan nap szallasa egy bivouac volt a sivatag kozepén, kb. 40 auto korbe allt + a kisérokamionna atalakitott 4 kerék meghajtasu IFA, kozépen nagy tuzet raktunk, korulottuk pedig egy szélesebb korben a mauritan hadsereg egységei. Védelmunk biztositott volt.

A reggeli eligazitast helyettesito IFAnal tartott megbeszélésen kivételesen részt vettunk és meghallgattuk a napi tudnivlokat: a katonaknak illedelmesen koszonjunk és ne mondjuk hogy a foglalkozasunk titkosugynok, teroristakkal ne alljunk szoba, az autoval ne hatsunk be az oceanba, stb..A napi cél a B2B (Budapest to Bamako) beach, ami egyes forrasok szerint az ujabb gyartasu térképeken mar szerepel, amugy a sivatag és az Atlanti ocean talalkozasanl talalhato, a legkozelebbi halaszfalu egészen pontosan 40 kilométer. Az itiner és az eligazitas szerint a terep 2 kerekueknek korlatozottan ajanlott: van egy 2 kilométeres nehéz szakasz a partig, aztan 40 km autozas a parton, aminek az a trukkje, hogy csak akkor lehet végigmenni ha apaly van. Gondolom mondanom sem kell, hogy mi ugy dontottunk, hogy azért megtekintjuk ezt a beach-et ha mar eddig eljottunk. A Pampalini csapat, név szerint Gyozo, Ati és Imi felajanlottak, hogy jonnek velunk, ha esetleg elakadnank a homokban. Erre az elakadasra nem is kellett sokaig varni, 100 km autozas az aszfalton, majd letéro a part felé; a 2 km-es nehéz rész elso 1950 méterét probléma nélkul sikerult abszolvalni, azonban a parttol 50 méterre egy komolyabb homkozoval talaltuk szembe magunkat, ahol szépen be is astuk az autot. Biztosra veszuk, hogy a halaszfalu lakoi hordtak oda az extra homokot, a hozzank hasonlo turistak megakasztasara, egy kis ajandék megszerzése végett. Némi lapatolas, homokvasazas és vonszolas utan Pampalinék Mitsubishi Pajerojat is sikerult egész mélyre a beasni a homokba. Végul 1-2 csapat, elsosorban a Krausz Team, Zoli és Mogyi segitségével mintegy masfél ora kuzdelem utan az osszes autot kiastuk a homokbol és lejuttattuk a tengerpartra. Kozben azért Zoli és Mogyi autojat is sikerult elasni, igy szovodott veluk és Pampaliniékkal is baratsag az ut tovabbi részére. A Ford Transittal valo tengerparti autozas titka, hogy nem szabad belemenni a tengerbe, ami ugye evidens, de par méterre a tengertol sem nagyon szabad eltavolodni, mert akkor kezdhetjuk ujra a lapatolast, igy tehat, a tenger visszahuzodo vonalat kell kovetni, amit egy elakadassal sikerult is megtenni; az elakadas is csak azért tortént, mert lengyel barataink pont az orrunk elott alltak meg, hogy kicsit wake-boardozzanak terepjaro vontatassal. Igy hat meg is érkeztunk a kijelolt partszakaszra, az autok szépen sorakoztak a parttol kb. 10-20 méterre. Hamar rajottunk, hogy ez nem véletlen, mivel az apalyt szabaly szerint dagaly koveti és a tobbiek ezért elovigyazatosan feljebb is alltak. A probléma csak az volt, hogy tanulva a fél orával korabbi lapatolasbol, a Transittal homokban nem igazan lehet kozlekedni. Igy hat nagy lendulettel néhany méterrel feljebb kuzdottuk magunkat, majd rogton el is akadtunk. Ez atmenetileg idealis helynek tunt a harmadik talca - ezen a szelessegi fokon mar aranyat ero - sorunk megbontasara.
Ugy tunt, hogy elég tavol kerultunk a tengertol, Vik a nap, hold és a csillagok allasabol megallapitotta, hogy pont jo helyen allunk; késobb mikor a viz mar majd az auto kerekét nyaldosta mégis ugy dontottunk, hogy kicsit feljebb huzzuk az autot, igy az éjszakat minden vizbetorés nélkul usztuk meg.
A délutan és a délelott napozassal és furdozéssel telt, mivel reggel ismételten ki kellett varni az apalyt, hogy el tudjunk indulni. A part menti autokazast kovetoen, ismét kovetkezett a kritikus 100 méter, ahol a valtozatossag kedvéért az IFA asta be magat a homokba, mikor megprobalt athuzni minket a mélyebb homokos részen. Kovetkezett tehat az IFA és a Transit egyuttes kiasasa, homokvasak, vontatokotelek, stb.. A “szokasos” 1,5 ora alatt végul atjutottunk a keményebb talajra és némi adomanyozast kovetoen kint is voltunk az aszfalton. A korabbiakhoz képest rovid autozast kovetoen értunk el Nouakchottba, ami Mali fovarosa, ahol egy oceanparti kemping bungalloiban foztuk meg Pampaliniékkal és a Krausz teamel az esti lecsot, sot Hajni az IFAs csapattal még palacsintat is sutott az esti sorozéshez.

Ennek a szakasznak egyebkent tobb ketkerek meghajtasu auto is nekivagott, am latva a Tranzitunk homokozos jelenetet mindenki rendre visszafordult, es kihagyta az B2 Beach-et. Ez akkor mar persze nekunk is atvillant az agyunkon, de igy utolag azt kell mondjam nagy kaland volt az ocean partjan tolni 40 kilometert egy tulsulyos kisbusszal, mikozben arra figyelsz, hogy megfelelo tavolsagot tarts a hullamoktol, mert sos vizzel nem jo alvazat mosni, ne menj tul gyorsan mert a homokbuckak szetverik a kocsit, de azert siess mert nyakadon a dagaly, tartsd a megfelelo fordulatot, mert elassa magat az auto, es legfokepp ne allj meg, mert a viz kimossa alolad a kocsit. Kozben azert szeretnel nezelodni is, mert a latvany sem rossz, ha eppen nem egy szetrebbeno siralykolonia takarja el az eget. (azert ok is jol neznek ki) Megismerkedtunk nehany emberrel, akik onzetlenul szamtalanszor kihuztak minket a bajbol, pedig tudtak ha segitenek akkor ok is beragadva vegezhzik. Még azon idegeskedtunk, hogy hogyan kerultunk tengelyig a homokba, mar kattant a vontatokotel es huztak kifele. A hatso vonoszemre is nagy szukseg volt, persze akkor is minket huztak, csak éppen hatrafelé.

Mauritania  Mali folyt kov.