Mauritania last days, Mali, BAMAKO - BUDAPEST

A reggeli indulas igen lassura sikeredett, mivel a mar osszeforrt harmasbol Pampaliniék autojat szerelni kellett. Mivel az IFA-nak is szuksege volt a hidraulikahoz egy flexi csore, ezért a csapat kettévallt, az egyik fele elindult alkatrészt keresni, mig a masik fele elokészitette a 20 tojason alapulo rantottat. Az alkatrész beszerzése kicsit elhuzodott mert “valami kis alkarészt kellett kovacsolni, amitol az olaj bennmarad az autoban”, igy lehetoség nyilt némi napozasra és furdésre is. Végul 5 oraval a “hivatalos” indulast kovetoen az IFAval és a medical teammel (a fiuk allitolag elvégeztek egy gyorstalpalo elsosegély tanfolyamot) kiegészulve nekivagtunk a napi etape-nak. A szakasz Mauritania egy, a korabbi hiradasok es a szervezok tobbszori hivatalos allasfoglalasa alapjan RENDKIVUL veszélyes részén haladt at!
Mint utobb kiderult, ebben teljes mértékben igazuk volt; elso sorban a szurke aszfalton acsorgo szurke szamarak miatt, akik kecskékkel, tevékkel és tehenekkel kiegészulve probaltak lépten nyomon elbarikadozni az utat. A kulonbozo akadaly-allatokat veszélyességuk alapjan kategorizaltuk. Legveszélyesebb az élélvel az uton allo szamar, mivel ot egyaltalan nem lehet latni; nala egyel jobb az uton lapjaval allo szamar, mert noha szurke, nagyobb felulete miatt, van esély, hogy az ember észreveszi. Rendkivul veszélyes akadaly a kecske, mivel, ahogy észleli, hogy valaki kozeledik, villog vagy dudal kiszamithatatlan palyan kezd el rendkivul gyorsan mozogni, rendszerint egyarant érintve az ut jobb és bal oldalat is. A tehenek viszonylag elorelathatoan, lassan és egy iranyba mozognak, viszont szamossaguk miatt nem elhanyagolhato tenyezoi az orszaguti szlalom-palyanak. Legokosabbnak, azaz a legkevésbé veszélyesnek az ut szélén falatozo tevéket itéltuk – veluk az uton talalkozni nagyon ritkan lehet; azonban jelentos fizikai kiterjedesuk miatt komolyan szamolni kell veluk. A telepulésekre beérve az emlitett akadalyokon felul nehezito korulmény volt a KRESZ hianya, ami egyforman nem vonatkozik autokra, biciklikre, mopedekre, szamaraglokra és szamar-riksakra, sem gyerekekre, sem felnottekre. Talan a kaosz szo, ami legjobban jellemzi a latottakat, megélteket.
A nap folyaman még egyszer kellett kényszerpihenot tartanunk, mivel Pampaliniék autojaban felfort a hutoviz, de végul egyetlen szamarnak oltozott terrorista elcsapasa nélkul sikerult beérni Mekk-Elek alias Idomu mester kiffai kempingjébe. A helyszinen hamar ismeros arcokkal talalkoztunk: a Nyugat-Szahara / Mauritan hataratkelés néhany kulcsfiguraja, jelesul a vamos és a hataror nagyban pecsételte az étkezo satorban a kilépés igazolasat. A mobil adminisztracio, szallas, katonai védelem ismét sokszor 10-15 Euroval gazdagitotta Idomu mestert.

Masnap reggel a mezony két taborra oszlott, a csapat egyik fele Kiffabol Kayes felé indult, egy komoly terep szakaszra, mig a két kerék meghajtasuak illetve néhany faradtabb terepjaro egyenesen Mali felé vette az iranyt. Autonkra valo tekintettel mi az utobbiakhoz csatlakoztunk. Mint utolag kiderult ez nagyon jo dontésnek bizonyult, a terep egy részét “felezo egyesbe” lehetett csak lekuzdeni, ami koznapi nyelven olyan, mintha a holdon kéne egy kispolszkival furikazni. A Mauritan/Mali hataratkelés a helyi viszonyokhoz képest gyorsan zajlott (kb. 1-1,5 ora) tekintettel arra, hogy Mauritaniabol gyakorlatilag az elozo este a kempingben lévo fekete lyukon keresztul kiléptunk. A hataratkelés utan néhany kilométerel egy ujabb sorompon kellett atkuzdeni magunkat, ami nem ment elso nekifutasra, mivel a fekete lyukon valo kilépés soran a vamot nem érintettuk. Végul az autora ragasztott, rendkivul hivatalos “Mali rally engedély” és hatarozott fellépésnek koszonhetoen atjutottunk az akadalyon. A csapat egy része megunta a vitatkozast és néhany kilométerrel arrébb terepen megkerulte az egész uttorlaszt.
A délutan fontos része volt, hogy a Diema-i cél elott megalltunk egy nagyon kicsi falu mellett, ahol a gyerekek kulonbozo korcsoportokban focibajnoksagot jatszottak a szomszéd falu ellen. Ugy lattuk, hogy az adomanyok egy részének megtalaltuk a rendeltetési helyét, igy a gyerekek nagy oromére néhany csomagot atadtunk az igazgatonak és kissebb ajandékot a gyerekeknek, akik gyakorlatilag lerohantak az autot és nem is nagyon akartak elengedni minket. Meghato volt.
Az esti szallas az angol Pam (ismertebb neven az “angol no”) altal vezetett karitativ szervezet fohadiszallasa volt Diemaban. A varos/falu alkalmas lenne barmilyen komolyabb horror-film forgatasara. Az emberek hordokban rakott tuzeken sutik a kecskéket az utcan, por, kaosz, elhagyott autok, utott-kopott fal nélkuli viskok szegélyeztek a telepulés mindkét utcajat. Az arak meglepoen dragak voltak, 6 palack viz kb. 3000 Forintba kerult, amit a helyiek természetesen nem engedhetnek meg maguknak.
Pam kb. 20 éve dolgozik Afrikaban és jo par éve végez karitativ tevékenységet Maliban. Az év felét tolti itt, mig az esos évszak 4-5 honapja alatt Angliabol probal adomanyt és segélyt gyujteni. Az adomanyok egy részét, iskolai felszereléseket, papirt, fuzeteket, tollakat késobb Neki adtuk; azt gondolom nagyon jo helyre kerultek. Este a kornyekbeli gyerekek adtak dobszora tancmusort, beszélgettunk Andrew-val aki néhay hetet tolt Diemaban, amugy motoron jarja be Afrikat.
Masnap délelott Pam-el, egy helyi kiséroével és Villam G-val elmentunk egy kis torzshoz, akik Diematol néhany kilométerre a szavannan lakanak és évrol évre vandorolnak. Egy kis kunyhoban, amibol 4-5 volt egymashoz kozel, 8-10-en laknak, tejet, kopult jogurtot és az allataik husat eszik, illetve cserélik zoldségre, gyumolcsre a piacon. Vizért szamaron 2 kilométert mennek naponta. Nagyon kedvesek voltak, megmutattak a kunyhot, megkinaltak friss tejjel. Itt foleg ruhat, némi gyogyszert hagytunk, Villam G pedig forgatottt egy kicsit és atadta a gyerekei alltal kuldott pluss allatokat, mely azt gondolom nem a leghasznosabb ajandék (az itiner szerint sem) de kedves gesztus.


Délutan indultunk a végcél felé, Bamakoba. Ut kozben osszfutottunk Gyozovel, Atival és Imivel (Pampalini team) illetve Zolival és Mogyival, igy hamarosan egyutt fényképezkedtunk a Bamako tablanal, valamint az azt elorejelzo tablanal, valamint a bamakoi utiranyt jelzo tablanal.

A délutan szallas kereséssel telt, mivel a “hivatalos” szallast a Lybia hotelt borsosnak ereztuk. Végul talaltunk egy elfogadhato aru szallodat, ahol jo par masik csapat is megszallt. Az elso bamakoi nap gyakorlatilag regeneralodassal, pihenéssel, beszélgetéssel és manikurozéssel telt a szalloda medencéje mellett, illetve probaltuk felmérni az érdeklodést az autok irant, mivel ezeket szerettuk volna eladni az ut végén. Szerencsére a medence kozvetlen a parkolo mellett volt, igy a két program kivitelezheto volt parhuzamosan is. Nap kozben szamtalan arus “tamadta meg a csapatot” és nehéz volt vasarlas vagy csere nélkul meguszni a latogatasukat.
Este volt a nem hivatalos Budapest-Bamako nem hivatalos zaro bulija. A hotelben kértunk 2 taxit, akik meg is érkeztek de inkabb a portas haverjainak tuntek (meglepo modon a portas szerint a hivatalos sarga szinu taxi az veszlyesebb, mint a matrica nelkuli maganauto), minden esetre az uriemberek elvittek az Ibiza clubba; ut kozben elfogyott ugyan a benzin, de mivel csak par métert kellett tolni az autot, igy végul megérkeztunk. Az utcaban egy libanoni vendégloben ettunk helyi finomsagokat, majd rovid pofavizit utan az Ibiza clubbol, atmentunk egy kozeli, Terasz nevu helyre, ami korantsem meglepo modon egy félig nyitott teraszu sorozo, elfogadhato zenével. A Bamakos csapat nagy része itt kotott ki az esete folyaman, igy volt lehetoség osszefutni majd mindenkivel. Visszafelére fogtunk egy taxit (szintén nem a hivatalos sarga auto, taxi felirattal fajtabol) amivel elso korben egy rendori ellenorzésig jutottunk. A rendor “kedvesen” bekiabalt az autoba, hogy adjuk oda az utlevelunket amibol nem sok volt nalunk. Jobb hijan kiadtuk a nyakunkban logo Budapest Bamakos kartyat, aminek egyik oldalan a nevunk, csapatunk neve és egy Emergency telefonszam (magyar vonalas szam, aminek biztos nagy hasznat vettuk volna a sivatagban éjszaka ha vesztesen kerulunk ki egy berberekkel vivott harcbol), mig a masik oldalan az utvonalterv szerepelt. Olcsi nagyon hatarozottan kozolte, hogy a Rally résztvevoi vagyunk és ez a rally hivatalos igazolo okmanya, az utlevelunket pedig biztonsagi okbol a hotelben tartjuk. Tisztelgés, koszonés, rendben. A taxisofor nem uszta meg ennyivel, mert mivel valami adot elfelejtett befizetni, a rendor csak a fuvardij egy részének odaadomanyozasa utan volt hajlando tovabbengedni Ot.

Mivel az elso napon csak henyéltunk, igy masnapra sok dolgunk akadt. Elso volt a maradék adomany célba juttatasa. Mar ut kozben ugy dontottunk, hogy egy arvahazba visszuk a jatékokat, ruhakat és a gyogyszereket, kiegészitve a sajat orvosi felszerelésunkkel, amire ugy itéltuk mar nem lesz szukség. Elozo nap ismerkedtunk meg Moudiboval, aki félig vagy teljesen Szenegali de jol ismeri Bamakot, igy O kisért el minket – megertesunk szerint Bamakoban 5 arvahaz talalhato, de ezek kozul csak ez az egy van allami uzemeltetesben. Az igazgato asszony nagyon orult a csomagoknak, részletesen elmondtuk, hogy melyik gyogyszert mire és hogyan kell hasznalni és korbenéztunk a hazban, ahol ujszulott kortol 4-5 éves koru gyerekek, kicsit idosebb szellemi fogyatékosok laktak. A malii viszonyokhoz és ahhoz képest, hogy allami intézményben jartunk elfogadhato korulményeket talaltunk, nagyon helyes csoppségekkel, ahonnan nehezen, de orommel jottunk el, mert biztosan hasznat veszik az adomanyoknak. Még egyszer koszonjuk mindenkinek, aki adomanyaval hozzajarult ehhez a csodahoz!!!
Délutan elmentunk a hotel Libiaba az auto eladasa végett. Nem volt nagy a tolongas, néhany érdeklodo, sok nepperrel és csecse-becse arussal kiegészitve. Este én mas csapatoknak segitettem az autoeladas lebonyolitasaban (mindent franciaul kell kitolteni); Olcsi ujonnan szerzett helyi baratunkkal elment nehanyszaz helyre hatha valaki megveszi az autot. Mivel fogytan voltunk az idovel és az arvahaz igazgatonoje is érdeklodott, ugy dontottunk, hogy utolso reggel hozza visszuk el az auto és megegyezunk vele. Végul késo este Pampalinis barataink eladtak a sokat latott Pajerojukat és mivel Ati baratnoje érkezett a charterrel, ugy dontottek, hogy hazajonnek az autonkkal. Jo utat Nekik, reméljuk minden gond nélkul hazaérnek és az eddig remekul teljesito AUTO Oket is sok szép helyre repiti.
Sajnos kellemetlen élmény is tortént indulas elotti nap, Ati, Imi és Gyozo szobajabol valaki meglovasitott viszonylag sok készpénzt és egy telefont igy a hangulat nem volt rozsas az indulasra.
Kedd este elbucsuztunk Viktortol, aki éjfélkor indult haza Belgiumba, érkezésérol biztosan tudosit a blogon (ha eddig nem tette meg).

Utolso nap délelott visszapakoltunk mindent az AUTOba, ami Atiéknak kelleni fog az utra és osszeraktuk a cuccokat, még egyszer kitoltottuk a lopas jegyzkonyvét amit a hotel elozo nap ota elvesztett és “efelejtett” alairni. Az AUTOt egyébként azért kell mar nagy betuvel irni, mert Apukam javaslatara a csapatunk neve “Csapat neve” allegoriajara, az autot AUTO névre kereszteltuk mikor atkeltunk Afrikaba (fél uton még csak AUto volt de mar megérdemli a 4 nagy betut).

A kozel 3 hetes kalandura utolso felvonasaként, minegy hab a tortan, kovetkezett Afrika elhagyasa, ami gyakorlatilag az ut soran foganatositott hataratkelések, rendori és csendori ellenorzopontokon valo atjutas volt nagyban. A gépnek 13.20kor kellett volna felszallnia, de mivel késve is érkezett kicsit az 1-1,5 oras varakozas még boven belefért. No meg, igaz vagytunk mar haza, még egy ora napozas, kontra -10 fok hoesés, nem arthatott. Ahogy telt az ido egyre inkabb érdekelt, hogy miért is nem indulunk, amikor is a varotol 100 méterre maganyosan allt a Malév Charter jarata. Szépesen lassan egyre kijjebb helyezkedtunk a varo elé a betonra és meglepve tapasztaltuk, hogy a pilota mindenféle papirokkal szaladgal a gép és az épulet kozott. Némi “ca-va? ca-va. Csevely, honnan tudok franciaul, amikor magyar vagyok?” haverkodas a biztonsagi orrel eredményeképp csak elértem, hogy elsétalhassak megnézni, hogy vajon a pilotank, miért nem az indulas elotti teendoket végzi. Hamarosan kiderult, hogy némi elszamolasi vita alakult ki a Bamakoi nemzetkozi reptér és a Malév kozott. A kulonbozo landolasi, tankolasi, radiozasi, felszallasi stb.. dijak hogyhogy nem jocskan megemelkedtek, ahogyan a kerozin ara is. A pilotanal lévo kulonbozo bankkartyak egyikével sem lehetett fizetni. Ajanlottak ugyan, hogy ugorjon be a varosba és vegyen fel pénzt a kulonbozet kiegyenlitésére, de mivel repulovel nem mehetett, igy ez a megoldas nem volt életképes. Ahogy telt az ido, egyre tobben kezdtek a varo elott a betonon acsorogni kozulunk, dohanyozni, stb.. megzavarva ezzel az amugy tok ures repulotér szokasos mukodési rendjét. Mindekozben a Budartours képviseloje – akitol a jegyeket vasaroltuk – visszaminositette magat szimpla utasnak, mondvan, hogy ez a Malév és a reptér ugye (elfeledve, hogy Neki kb. 80 ugyfele varakozik éppen). Kérdésemre, hogy mi torténik tobb oras késés esetén; nemzetkozi eloirasok, légugyi egyezmény, stb.. kozolte, hogy nem igazan ismeri ezt és beszéljuk ezt meg majd maskor, amikor nem ilyen faradt.
A tobb oras huzavonat végul ugy sikerult megoldani, hogy a pilota és az utasok osszedobtak a hianyzo kb. 20 000 Euro-t, hogy verge el tudjunk indulni. Az osszeget pilotank fényképezogépek és kamerak kereszttuzében le is perkalta az illetékesnek, Olcsi elszivott még egy “most fizettunk 20 000 Euro-t, ott dohanyzok ahol akarok” cigit, ezzel végleg elrugva a pottyost a biztonsagiaknal de végul heyi ido szerint este 6 orakkor, tobb mint 5 oras késéssel elindulunk haza.

Azt gondoltam, hogy az utazas leirasa az elozo bekezdéssel véget ér, de a “hab a tortanra” koktélcseresznyeként még azért volt egy kis kalamajka az érkezéskor. Fél 1kor landoltunk Ferihegyen, ahol mar nem igen volt senki a kései idopnt miatt. A csomagok is szépen elkezdtek megérkezni, azonban 10-15 taska utan a szallag megallt. Turelmesen vartunk, beszélgettunk, elkészultek az utolso bucsu fotok is. Kb. 15 perc utan elkezdunk nézelodni, hatha torténik valami de semmi, ember nem volt a kornyéken, minden kihalt volt. Kénytelen-kelletlen a csapatbol paran szépen felmasztak a szallagon és bebujtak a lyukon ahonnan a borondoknek kellene kijonniuk és csatarlancba kiadogadtuk az elérheto taskakat. Az akcionkra elokerult egy rendor jaror, aki latva a tulerot, egy kor ellenkezo iranyba valo nézelodést kovetoen elsétalt. Olcsi végul elokeritett egy vamost, aki megmutatta a karbantartot, aki éppen alcazni probalta magat, hatha megussza az egészet és sikerul kivarnia amig mi kiramoljuk az egész repulot. Végul beindult a gépezet és hajnal 2re az osszes csomag megkerult, s igy lezarult a kozel 3 hetes kaland Budapestrol Bamakoba.

Utoérzések, fényképek, egyebek folyt. kov.

B (revised by O aki szintén részt vett a blog irasban)